A SzuperErőd Alapítvány 2025-ben úgy döntött, hogy tíz álmot segít valóra váltani. Ennek érdekében létrehozta az Álomműhelyt, ahol a pályázókkal közösen, lépésről lépésre haladva dolgoztak azon, hogy mindenki közelebb kerülhessen a saját céljai megvalósításához.
Ebben az évben Tóvölgyi Zsuzsanna is pályázott. Az ő álma egy olyan könyv kiadása volt, amely segíti és edukálja az édesanyákat.
„Az én dédelgetett álmom egy könyv, amelyben szeretném átadni minden olvasónak azt a tudást, amivel megőrizheti vagy visszanyerheti hormonrendszere egyensúlyát. Az elmúlt időszakban elkezdett járványszerű méreteket ölteni a különböző hormonrendszeri problémák megjelenése, aminek a női nem képviselői sokkal nagyobb arányban, és egyre fiatalabb korban lesznek elszenvedői. Nem kevés tudatosság és elhatározás szükséges hozzá, de egy hormonbarát háztartás, táplálkozás és életmód kialakításával akár vissza is fordíthatjuk a felborult hormon-egyensúlytalanságokat. Egy olyan könyvet szeretnék írni, ami minden leendő édesanyának, édesanyának és lánygyermekek szüleinek kötelező olvasmánynak ajánlanék. Tudományos alapokra helyezve, de közérthetően írok le mindent, amit a hormonbarát háztartásról, táplálkozásról és életmódról tudni érdemes.”
Zsuzsa álmát azonban az élet átírta, és egy sokkal nagyobb csodával lepte meg, mint egy könyv!
2026. március 8-án részt vett a SzuperErőd nőnapi ünnepségén, és így számolt be az elmúlt év eseményeiről:
Egy évvel ezelőtt, a mindenkinek jár egy álom pályázat eredményhirdetése után, biztos voltam benne, hogy ilyenkor már a kezemben tarthatom a megvalósult álmomat, a saját könyvemet. De ismét bebizonyosodott, hogy a mondás igaz, ember tervez, Isten végez.
Ugyanis mostanra valóban a kezemben tarthatom egy megvalósult álmomat, de erről az álomról, álmodni sem mertem. Ez az álom pedig a második gyermekem, a csodaszép, egészséges kislányom, aki most lesz 2 hónapos.
Éppen hogy leadtam Emesének a könyvem első fejezetét, amikor valóságot öltött, a napok egyre nagyobb részét kitöltő rosszulléteim oka, babát vártam. Nem adtam fel, bíztam benne, hogy a jól kitalált határidőt tartani tudom a következő fejezetre.
Nem sikerült. Elmondtam Emesének mi a helyzet. Új határidőket beszéltünk meg, bízva benne, hogy ahogy az első gyermekemnél, most is jobban leszek majd a félidő után. Így is lett.
Lelkesen vágtam bele a második fejezetbe, és haladtam is vele, bár nem a tervek szerint, mert pár hét után újra „élvezhettem” a hormonok mindent, de leginkább a gyomromat felkavaró erejét.
És ez egyre csak fokozódott egészen a csoda megerkezésének napjáig. Így most nem a könyvbemutatóim időpontját és helyszínét kell terveznem, hanem kialvatlanul a baba illatú mámort átélnem.
De álmodom tovább, a könyvemet nem engedtem el. Hiszem, hogy minden okkal történik az életünkben, és mindennek megvan a maga elrendelt ideje, és eljön majd újra az idő, amikor a könyvírás is belefér az életembe.
Kedves Zsuzsa!
GRATULÁLUNK!
Hamarosan folytatjuk!
